A múlt és a jelen
A Pécs-Somogyi Citerazenekar megalakulása 1975-ben Major Ferenc nyugdíjas tanár nevéhez fűződik, mely nagyrészt a helyi bányászokból állt. Munkájuk szorosan összefonódott az akkor még működő pávakörével.
Önállóan először csak a helyi rendezvényeken, majd később az ország távolabbi pontjain is megfordultak. Akkoriban, mint hagyományörző együttes versenyeken és minősítőkön is részt vettek, ahonnan díjakkal tértek haza.
Az 1980-as évek közepén Feri bácsi halálával a csapat gyakorlatilag megszűnt. A régi tagok nem jártak próbára, az utánpótlással sem foglalkozott senki.
Majdnem féléves csönd után a helyi szervezetek közbelépésével Ónódy Jenő nyugdíjas bányamérnök lehelt életet a citerába. Nagy fordulatot vett a zenekar élete.
A 1990-es évek elején citeratáborba kezdtünk járni. Az ott szerzett tapasztalatok, stílus, új technikai elemek, játékmód, valamint a szorgalom meghozta gyümölcsét. A közönségnek tetszett, amit játszottunk.
1997-ben Jenő bácsi egészségi állapota miatt elhagyta a csapatot. A vezetéssel először Solymár Mercédesz és jómagam - Póra Krisztina -, majd én a mai napig próbálkozom, amit ma már nem neveznék vezetésnek, inkább azt mondanám 'anyukája' vagyok a mostani 5 fős brigádnak amibe beletartozom és életem részét képezi.
Nagyon jól összeszokott társulat vagyunk. Együtt csináljuk meg a játszani kívánt dalokat, darabokat, csokrokat. Együtt neveljük -nevelni fogjuk- az utánpótlás gárdát és néha együtt járunk el bulizni is. Nevünket - Igrice - is együtt találtuk ki, amit a 30 éves jubileumi évünkben kezdtünk el használni.